Feltámadnak a nyári konyhák

A 20. század elején a parasztházak építésekor fő szempont volt a generációk együttélése és a gazdálkodást segítő falusi porták kialakítása.

Kiemelkedő szerepe volt a nyári konyháknak, melyek önálló épületben vagy a lakóépület folytatásaként kerültek kialakításra. Ebben az élettérben működött a sütő-főző konyha, itt mindig égett a kályhában a tűz, itt dolgozták fel az asszonyok a fejés után a tejet. Itt pucolkodtak ki a földekről hazatérő családtagok, mielőtt a tiszta szobába léptek volna. Kora tavasztól késő őszig, a szüretig a nyári konyhában zajlott a család élete. Azonban amikor a paraszti gazdaságok kiveszőben voltak, a nyári konyhákban is kihalt az élet.

Régi házak, új gazdák, visszatérő szokások!

A házak felújításakor volt, hogy fürdőszobát alakítottak ki a régi nyári konyhából, néhol háztartási helyiség kapott helyet benne. Különböző tájegységeken, ahol a turizmus beindult, a volt nyári konyhába költöztek ki a háztulajdonosok, a ház igényesebb részét a vendégeknek kiadták. De sok példa volt arra, hogy idős rokonnak, családtagnak biztosítottak benne lakhatást.

Manapság bátran mondhatjuk, hogy a nyári konyha reneszánszát éli. Igaz, divatosabb nevekkel illetik, szerepük sem teljesen egyezik a paraszti portákon használtakkal. Az utóbbi években egyre jobban divatossá válnak a városokban is a szabadtéri sütő-főzők a kert sarkában. A ház stílusában épülnek az „úri-nyárikonyhák” nagy asztallal, padokkal biztosítva a kényelmet, a közös együttléthez. Itt füstölhet a parázs, serceghet a zsír, fröccsenhet a vörösbor, nem okoz aggodalmat.

A felújított és az újonnan épült házakban, a csillogó-villogó amerikai konyha, modern bútorokkal, drága gépekkel néhol már csak díszlet.